H. G. Wells írói pályafutását Az időgép című kisregényével kezdte 1895-ben. Korábban is voltak elbeszélései, de ezzel a művével vált egy csapásra híressé. Az első magyar fordítást Mikes Lajos készítette el 1900-ban, a másodikat Benedek Marcell 1925-ben, illetve az antikváriumokban megtalálható 1959-es magyar nyelvű kiadás fordítása Ruzitska Máriának köszönhető.
A történetet többször is megfilmesítették, ezek közül az 1960-as George Pal által rendezett és a 2002-es Guy Pearce főszereplésével átírt változatok jelentősebbek. A 2002-es alkotás egyik érdekessége, hogy az író dédunokája, Simon Wells rendezte.
A történetet két irányzat jellemzi, a tudományos fantasztikum és a thriller, a borzongás műfaja.
A történet rövid leírása: helyszín – London (a Temze térsége), időpont – XIX. század. Az író, mint egy baráti társaság résztvevője számol be a köztük elhangzottakról. Kellemes csevejt folytatnak a térről és időről, illetve ezek határainak átjárhatóságáról. A következő találkozón a vendégek a házigazdára várakoznak, aki kisvártatva viseltes állapotban lép be az ajtón, úgy néz ki, mint aki nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Ezt követően az időjáró elmondja, hogy utazott az időben, és elmeséli, hogy miket tapasztalt. 802701-be utazott, ahol először találkozott az eloikkal, a kedves, együgyű, filigrán alkatú emberszerű lényekkel, majd a visszataszító és eldeformálódott külsejű emberszabású morlockokkal. Némi kaland után még előre utazik az időben 30 milliárd évet, hogy lássa a Föld alkonyát, majd visszatér saját idejébe.
A rövid terjedelem ellenére egy roppant összetett alkotást olvashatunk. Az író nem rágja az olvasó szájába a szavakat, mégis részletes leírásokat tartalmaz a történet. A fantáziának mindössze addig a határáig megy el, ameddig az olvasó számára még értelmezhető marad. A könyv kezdetén a tér és idő elemeinek boncolgatása nem csak, hogy érthető a témában akár a legkevésbé jártas olvasó számára, de még élvezetes is. (Ezzel kapcsolatban, napjainkban úgy véljük, hogy a tudomány óriásit fejlődött, de ezt csak a látható technológiai változásokból vezetjük le. A napjainkban multidimenzionális elméletek által leírt világegyetem tételei azonban nem mondanak ellent a könyvben elhangzottaknak. Az egyetlen különbség, hogy valamivel többet raktak hozzá, de az alapja ugyanaz, amit H. G. Wells is elmesél. Ebből az következik, hogy a tudomány mégsem ugrott százegynéhány év alatt akkorát, hogy összehasonlíthatatlanok legyen jelenlegi ismereteink az akkoriakkal, mindössze napjainkban többet látunk a tudományból, mint a múlt évszázadokban, évtizedekben.)
A vendégek közti kedélyes beszélgetésekből a humor sem hiányozhat. Egy példa erre, amikor felvetődik az időutazás lehetősége, a vendégek utat engednek könnyed, csapongó fantáziájuknak:
„Az ember magától Homérosztól és Platóntól tanulhatna görögül…”
„De akkor meg is buknának a szigorlaton. A német tudósok ma már jobban tudnak görögül, mint ahogy Homérosz és Platón tudott!”
Az egyetemen Darwin egyik barátja és harcostársa, Thomas Huxley biológus professzor nagy hatást gyakorolt az íróra. Ebből kifolyólag a történet fő szála a Darwin féle evolúciós elmélet alapját követi. Mondhatni, az előemberből lett ember, majd utóember, aki hasonló az előemberhez. Inkább állat, sem mint ember. Az e mellett meghúzódó második szál viszont a darwini evolúciót a társadalom fejlődésére ülteti át. Ez azonban nem társadalmi kritika, hanem a társadalom és egy lehetséges következmény leírása. Az ezt kísérő mellékszálakban viszont megjelenik a társadalom bírálata, bár ez nem szemrehányásban, hanem inkább a következményektől való félelemben nyilvánul meg.
Az írónak voltak nyugati típusú kommunista nézetei, Marxot viszont elítélte. A műben egy mondat erejéig meg is említi a kommunista rendszert, mint okozati tényezőt, és ezt a nyugati típusú kommunizmust, mint utópisztikus vágyálmot, ami a későbbiekben egy disztópiává alakul. A szervezettség és rendezettség azon hibájára alapoz, hogy a szegényebb és a gazdagabb rétegek egyre jobban elkülönülnek egymástól. Idővel megszűnnek a környezeti tényezők, az egyetlen hatás, ami az emberi fejlődést befolyásolhatja, az a társadalmi rendszer marad.
A 802701-es év hordozhat szimbolikus jelentést (saját gon- dolat, más hivatkozást nem találtam rá). Wells gondolkozását arra alapozva, ahogy levezette az időt, mint a tér negyedik koordinátáját, elképzelhetőnek tartom, hogy a következő gondolatmenet is végigfuthatott az elméjén: az embert azon rendszerek, melyeket használ, jelképesen képviselhetik. Egy ilyen rendszer a tízes számrendszer. A tízes számrendszer utolsó elemei a 7; 8; 9. Ezek a számok képviselhetik az emberiség végét. Az 1-es és a 2-es pedig a kezdetet. A 802 és 701 még sorrendjében is megfelel a következő fogalomnak: a vég (8; 7) kezdete (02; 01). A szám nem egyéb, mint egy időpont, pontosabban az emberiség végének-kezdetének dátuma.
Az író a főhősön keresztül tárgyilagosan fejezi ki magát, mégis meghagyva azokat az érzelmeket, amelyek egy nyitott nézőpontú, állandóan válaszokat kereső, magára önuralmat gyakorló emberen átütnek. Nem kívánja meggyőzni az olvasót, meghagyja a döntés lehetőségét, hogy hajlandó-e hihetőnek tartani a történetet, ezzel azt a hatást elérve, hogy valóban képesek leszünk elhinni az olvasottakat. Az író továbbá nem él kijelentésekkel, meghagyja a tévedhetőség lehetőségét, a mű fele lényegében feltételezésekre alapozódik.
A népek neveiben fellelhető az ellentét: eloi és morlock. Az egyik lágy, míg a másik erős hangzású, ellentétesek. Ez jellemzi a két fajt is, az eloik bájosak és szépek, míg a morlockok csúfak és rémisztőek. Az eloik ártatlanok, gondtalanok, a morlockok gonoszak, egyben gondoskodók. Az eloik a napsütötte felszínen, míg a morlockok a sötétben, a föld alatt élnek. Az eloik csak gyümölcsöt esznek, a morlockok húst.
A fő élmény, amit átélünk, az a nyomasztó érzés. Megjelenik az ismeretlentől való félelem, mely ősidőktől hat az emberre (félelem a sötétségtől, az éjszakától), a főhős elkezdi megérezni a bajt, mely fenyegeti, de sokáig nem szembesül vele, ahogy a néző sem. Ezek az elemek a thriller műfajához tartoznak. Először borzongunk, majd nyomasztóan hatnak ránk az olvasottak és borzongunk, végül csak a nyomasztást éljük át, míg legvégül beletörődést tapasztalunk. Ezzel a folyamattal valamelyest megkönnyebbülünk.
Az időutazó elhagyva az eloik és morlockok idejét, mielőtt még visszatérne saját korába, előre utazik 30 millió évet, hogy lássa, hogyan ér véget az élet a Földön. A Föld lassulása, a változó hőmérséklet és a légkör összetétele miatt az egyre nehezedőbb körülmények hatására egyszerűbb, prehisztorikus élőlények és primitívebb növényzet jelenik meg, mely lassan teljesen visszahúzódik és eltűnik. Végül az időjáró már rövid ideig sem bírja elviselni a körülményeket, és hazatér. A világ végének elképzelt leírása nagyjából mai ismereteinknek is megfelel. A bolygó csendes halálának jóslata megrázóbb, mint más világvégét leíró történetek esetében, mert ellentétben egy kataklizmával vagy atomháborúval, nincs esély arra, hogy az élet újra kihajt. Az olvasót mindössze a visszatérés hozza vissza az ”életbe”. Ezek után az időjáró újra útra kel az időben, de oda már nem visz magával minket, ott maradunk az élettől és emberektől pezsgő XIX. században.
Az utazás során Wells az építészet művészetének kicsúcsoso- dásában véli felfedezni az alkotó emberi elme nagyságát. Az utazások leírása egy kicsit elbűvöli az olvasót, miközben olvassa, hogyan változik a táj, emelkednek épületek, ugrál a sötétség és a fény, mintha mi magunk is ott ülnénk az időgépben. A technológiai kidolgozásra az író nem szentel sok figyelmet, valahogy ez mégsem hiányzik.
Az időgép történetének bemutatása és rövid ismertetése a szándékaim ellenére nem valósultak meg, mert erről a műről nem lehet vázlatosan beszélni. A sok részlet ellenére azonban legalább ugyanannyi élményt és újdonságot tartalmaz a könyv, mint más rövidebb ismertetők esetében, melyek kevesebbet árulnak el a történetről. Ezt az alkotást azok is élvezik, akik távol állnak a sci-fi világától, azok pedig, akik az átlagosnál fogékonyabbak a történetre, sokkal többet látnak meg benne, mint amennyi le van írva, és soha be nem fejezhető elemzéseket képesek készíteni.
Az időgépet a következő linkre kattintva el lehet olvasni: http://mek.niif.hu/00500/00532/html/01.htm
A folytatásban összehasonlításra kerül az 1960-as és 2002-es filmváltozat, illetve a regény.
Simon L. Z.
