2011. október 31., hétfő

Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposonak

Douglas Adams művének számtalan feldolgozása van: filmek, rádiójátékok, illetve színdarabok. Rengetegen találták igazán érdekesnek, és ebből kifolyólag a Google egy-kettőre információk tömkelegével áraszt el bennünket, ezért értelmetlen lenne újra leírni ugyanazt, de néhány szót még is ejtenék róla.

A mű egy sci-fi komédia. A könyvben az angol humor jobbik fajtájával találkozhatunk. Olvashatunk néhány igazán frappáns logikai levezetést, melyek az ész érveknek ugyan ellent mondanak, de a logikai útvesztők segítségével még is igaznak bizonyulnak, és ebből adódik D. Adams humorának egyik összetevője. Ripacs jelenetektől és párbeszédektől hemzseg az egész szöveg, de mind ez olyan kifinomultsággal és eleganciával van megírva, hogy a történet könnyeddé, pihentetővé és szórakoztatóvá válik. Amennyiben valakinek még sem esik le tőle az álla, ne gondolja azt, hogy vele van a baj, mert a komédia minden értékével együtt még sem felel meg mindenki ízlésének.

1981-ben készült el a hat részes filmváltozat. A díszlet és a rendezés inkább színházi követelményeknek felel meg, de a célnak mondhatni, ez is megteszi. A könyv stílusa eleve fúrcsa, mintha nem regényt olvasnánk, és ennek meg van a maga magyarázata, hiszen valójában ez egy rádiójáték. A végeredmény tehát egy megfilmesített rádiójáték. A film szóról szóra, jelenetről jelenetre követi a könyv sorait, valójában nincs sok értelme elolvasni és megnézni, mert nem fogunk különbséget találni.

2005-ben újból filmvászonra vitték. Ami a színészi teljesítményt illeti, az 1981-es szindarabhoz hasonlító előadásmód jobban jött ki. Az új feldolgozásban már eltértek ettől a színházi jellemtől, és a mű könnyedségét egy kis szándékos ripacskodással próbálták meg visszaadni. Tovább ront a helyzeten, hogy mindent egyetlen részbe próbáltak meg belezsúfolni, ezért a mű eredeti humora csak néhol jön elő. Vannak részek, amik kimaradtak, a történet csak nagyolva és egy kissé átírva jön vissza. A jelenetek viszont jobbak, látványosabbak. Természetesen meg van a régi filmre való emlékezés mozzanata is, az egyik jelenetben találkozhatunk a kocka fejű depressziós robottal is az első filmből, akinek a modern változata egy nagy gömb fejű jóval elegánsabb kivitelezésű robot. Aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a '81-es filmváltozatot, az nem valószínű, hogy kellően fogja tudni értékelni a jeleneteket.

Végeredmény: a két filmet össze kéne gyúrni úgy, hogy kiegészítsék egymás hiányosságait, és akkor talán sikerülne végre túlszárnyalni a könyvet.

Simon L. Z.