Michael Crichton: Az Androméda törzs

John Michael Crichton, amerikai író első regénye Az Androméda törzs, mely 1969-ben jelent meg. Eredeti címe: The Andromeda Strain. Magyar nyelvre fordította Bars Sándor. Az Egyesült Államokban, első sorban az ő nevéhez kötik az úgynevezett technico-thriller műfajt.

 

           A regényben egy műholddal ismeretlen eredetű vírus kerül a Földre, ami egy mexikói kisváros teljes lakosságát megfertőzi, és pillanatok alatt végez az emberekkel. Mindössze két túlélőre bukkannak, egy részeg öregemberre és egy csecsemőre. A vizsgálatok folyamán nem találnak közös tulajdonságot a két túlélőben, ami a vírus ellen védekezést jelentene, a vírus pedig egyre agresszívabban kezd el viselkedni, egyre veszélyesebbé válik, és lassan kijut az ultraszigetelt karanténból.

            A történet mellőzi a mellébeszélést, és hűen adja vissza annak a kornak a vizsgálati módszereit, amiben játszódik. Olykor dokumentációként is lehetne tekinteni a műre. Azok számára, akik nem járatosak a laboratóriumi vizsgálatokban, ez a könyv nagyszerűen és precízen szemlélteti egy valós és elképzelhető kutatás reális részleteit. A hétköznapi ember bepillantást nyerhet a tudomány igazi világába. Azoknak az olvasóknak, akik gyakorlati szempontból közelebb állnak a témához, ez a könyv egy igazi csemege, mert saját szemükkel látják a szupertitkos és legdrágább felszerelésekkel ellátott laboratóriumokat, folyosókat, analíziseket. Ezen még az sem változtat, hogy eltelt az óta negyven év, mindössze kevésbé lesznek digitálisak a berendezések, és ettől még látványosabb a cselekmény, mert nem csak adatokat kapunk, hanem átéljük a vizsgálatokat a maguk egyszerű valóságában.

            Nem kell attól tartanunk, hogy az író számunkra érthetetlen szakszavakkal él és tudományos kifejezésekkel traktálja az olvasót. A történetben szereplő tudósok különböző területeken tevékenykednek, és nem értenek egymás dolgaihoz, ezért ha olvasás közben ismeretlen kifejezéssel találkozunk, azt a történet szereplői közül sem fogja tudni valaki, és miközben egymásnak magyaráznak a karakterek, mi is megértjük a folyamatokat.

            Minden tudósnak megismerjük az emberi oldalát, miközben a regény végéig folyamatosan fokozódik a feszültség. A történet mellőzi a társadalomkritikát, ennek a műnek nincs árnyalt filozofikus mondanivalója, realisztikus történet, ami a nyers tudományról szól, és mellőzi a kitalációkat. A regény végéről természetesen nem maradhat el az izgalom, amikor veszélybe kerül az egész bolygó élővilága a vírus miatt.

            A regény szálainak a valós világgal való összefonódása sokkal közelebb hozza a hétköznapi embert a tudomány korlátaihoz, és ennek köszönhetően eredetiségében annyira újszerű, hogy ’69-es megjelenése után ’71-ben már filmvásznon is levetítették. A film pontos mása a regénynek, éppen azért, mert alapja a valóságra épül. A filmet igazi ínyenceknek ajánlom, mert a kezdetleges színes felvétel, és a negyven évvel ezelőtti technika bemutatása már kevésbé érdekesen hat a XXI. század emberére. Az, hogy látjuk a történetet, más hatást vált ki, mint az olvasás.

            A 2008-ban újradolgozott két részes film már a modern nézőközönség látványvilágát szolgálja ki, de ennek az a következménye, hogy eltér az alaptörténettől. Az eredetiségre alapuló regénnyel és annak ’71-es megfilmesített verziójával ellentétben az új feldolgozást a nem reális időutazás témájával is megtoldották. Ennek következtében összehasonlíthatatlanság alakul ki a két film között. Ezen kívül a filmben még hangot kap a kapitalista hanyagság, aminek következtében a jövőben végveszélybe kerül a bolygó teljes élővilága az ökológiai egyensúly megbolygatása miatt. Azoknak, akik nem szeretik a látványhiányos régi filmeket, jobban tetszik az időutazós történet, ellenben, aki olvasta a regényt, szkeptikusan fogadja és erőltetettnek véli a plusz szálat. Egyértelműen olyanoknak készítették a második filmet, akik nem ismerik az elsőt, illetve a regényt.

Simon L. Z.